Hányinger

éhes vagyok de nincsen mit ennem
nagyon jol tudom mit kéne tennem
felkelni fegyvert ragadni
akármi is történik talpon maradni

emlékszem mennyit reménykedtem
meséltem mikor sétáltunk ketten
elmondtam a jövőtől mit várok
most körbenéze abból semmit se látok

mikor elkezdtem reménykedni
a jövőnket tervezgetni
akkor mindent máshogy láttam
de semmi se úgy történ ahogy vártam

ígértek jókat ígértek szépet
mutattak nekünk sok csodás képet
megtettek mindent bíztunk bennük
így utólag szerintem rosszul tettük

de eltelt 4év semmi nem változott
a sok hülye megint rászavazott
mert hogy ők már magukat összelopták
de pofátlanul folytatják

egyre rosszabb lesz itt élni
nem könnyű mással cserélni
ha alulról indultál alul is maradsz
onnan te semerre nem haladsz

feljebb nem de lejeb még juthatsz
eléred azt ahonnan sehova se futhatsz
észre csak onnan fogod venni
már nem lesz hova hazamenni

Addig míg van pálinka
Én sem esek pánikba
Míg nem fogy el a hordóból
Addig kérek a borból

Lent a hűvös pincébe
Néha fázok is szinte
De amíg van mit inni
Nem is fogunk felmenni

A 40fok melegbe
A szesz ott csap majd fejbe
A rengeteg alkohol
Pálinka vörös fbor

Emlékszem még tegnap éljel
Agyon szúrtad hideg vérrel
Nem bántad meg amit tettél
Egy kegyetlen gyilkos lettél

Megérdemelte amit kapott
Egy egész országnak hazudott
Kizsákmányoló mocskos féreg
Nem sirat meg senki téged

Saját kis hazánkban, rabszolgává lettünk
Felelőssé ezért, magunkat kell tennünk
A kizsákmányolásnak, tejhatalmat adtunk
Nem hibáztathatunk mást, ezt mi választottuk

Minden nap úgy telik, estére vért izzadsz
Néha eszedbe jut, mindent végleg itt hagysz
De mi választottuk, magunknak a sorsunk
Csak mi tehetünk róla, hogy hová jutottunk

ide költöztünk meg láttam
én teljessen megcsodáltam
nem is jártam még a városban
mert itt lakik a szomszédban

megdugnám a szomszéd lányát
biztos borotválja a pináját
megdugnám a szomszéd lányát
bárcsak szét tenné a lábát

nem tudtam a nevét sem
az enyém lesz csak reméltem
oda mentem bemutatkozni
és a nevét megkérdezni
meghívtam egy kvra
de szart ő a pofámra

megdugnám a szomszéd lányát
biztos borotválja a pináját
megdugnám a szomszéd lányát
bárcsak szét tenné a lábát

eltelt aztán néhány hónap
a dolgok jobbra fordultak
eggyütt jártunk néha inni
amikor sikerült meghívni
aztán minden jöttmagától
megszabadultunk a ruháktól

megdugtam a szomszédt lányát
télleg borotválja a pináját
megdugtam a szomszéd lányát
mert széttette a lábát

mikor minden sarkon áll egy kurva
mikor görcsbe szorul az ember gyomra
mikor az éhségtől már alig látunk
mikor kiutat keresünk de nem találunk

mikor szúrós szemmel az emberek néznek
mikor megbánást már nem érzek
mikor valami halkan kattan bennem
mikor elismerem hogy megtettem

mikor szerte foszlott minden álmom
mikor a helyem nem találom
mikor nem ér semmit miben eddig hittem
mikor rájövök semmire se vittem

mikor észreveszem elbasztam az életem
mikor senki sincs pont velem
elgondolkodok az élet értelméről
és nem tudok semmit az egészről

mindíg ugyan az volt csak is fontos
nem számított mi lesz és most
már nem is veszem magam emberszámba
járom az utcát tök beállva

soha nem volt elég pénzem
és kölcsön hiába kértem
muszáj voltam olyanokat tenni
amire nem is lenne büszke senki

hogyha úgy volt csak be törtem
de muszájból embert is öltem
sosem leszek arra büszke
függőség vitt rá a bűnre

az adók mára az egekbe szöktek
problémáink fejünkre nőttek
ebből nem tudunk sehogy kimászni
nincsen fűtés de nem akarok fázni

hiába dolgozok mint egy állat
nem tudom megoldani a problémámat
hónap végén nincsen már mit enni
elmegyek lopni mert nem tudok mást tenni

hiába kérsz én semmit sem adok
a munkámért csak alamizsnát kapok
lenéznek az emberek azért ahogy élek
de amíg a szívem dobog abbig remélek

előbb utóbb jó lesz nem kell attól félnem
a politikusok mindíg belőlünk fognak élni

Nem is tudom hol kezdjem. A beharangozás és előzetes sokkal jobb volt mint maga a film. (Bár ezt lassan minden filmről el lehetne mondani) Nem csak unalmas, de értelmetlen is. Igaz nekem kevés film tetszik. Ezt nem is tudtam végignézni egyben, Kb 1 teljes napomba telt. A történet ahogy van hülyeség. A két elfuserált rendőr Schmidt és Jenko akik nemrég fejezték be a rendőrsulit kapnak egy ügyet. Be kell épülniük a gimisek közé és megtudni ki csinálja a drogot és persze elkapni. A történetbe közrejátszik persze a megszokott buli, csajok, pia. Túl sok vicces beszólás nincsen benne és nem is valami akció dús. Szerintem az egyik legviccesebb jelenet amikor be vannak drogozva a főszereplő rendőrök. Amúgy nem éri meg megnézni.

Ha meg valakit érdekel itt megnézheted: http://www.putlocker.com/file/5444CCF8C8163949

úgy elmegyek hogy aztán sosem látnak
jobb lesz talán a világnak
vissza soha nem fogok jönni
jobb lesz mindenkinek beletörődni

szép lassan, de az idő múlik
több konfliktus nem fonódik
múltam is lassan homályba vész
nem emlékszel rám mikor elmész

talán jobb lesz így mindenkinek
nem árthatok így senkinek
magammal viszem emlékeim
elégetem fényképeim

kérdezgetsz és bután nézel
arcom a ködben lassan vész el
csend ölelte utolsó szavam
de tudd többé nem hagyom magam

lassan itt a világ vége
de te semmit nem tehetsz érte
az ember, mindent elpusztít

környezet szennyező gyárak
nincsen holnapja a mának
a hatalom, mindenkit elvakít

madár repült már csak zuhan
nem árthat egy hideg zuhany
lefekvés előtt, jól eshet

korán reggel fel kelés
nem lesz ma se emelkedés
most már mindenki, leshet

gondolatok meg támadnak
hideg szelek arcon csapnak
mit hoz számodra, a jövő

a szabadság értelmében
saját magad védelmében
már most is, halott vagy

titokzatos árnyak lesnek
kik majd barátaid lesznek
mikor, mindenki magadra hagy

álmosan az utcát lesni
önmagadat megkeresni
egyedül, kicsit fárasztó

tradíciók és elvárások
kiutakat már nem találtok
tekintetetek, vér fagyasztó

de a halál lassan erőre kap
a remény mindenkit el hagy
és a vég, bekövetkezik

aki eddig barátod volt
keresett sokszor hozzád szóét
talán egyszer, megérkezik

lehet könnyebb lesz ott minden
ahol már semmi nincsen
nem lesz miért, szenvedni

lángok csapnak fel az égig
keresztül hasít rajtad végig
szép csendesen, fogysz elmenni

a melónak vége
de a tévébe
ugyan az megy ma
hát irány a kocsma

pont úgy mint tegnap
ez is egy szép nap
sörömet iszom
cigimet szívok

hallom a híreket
kikérek még egyet
kevés a pénzem
italom nézem

fejemben gondolat
sör oltja szomjamat
nem oldja gondomat
hullik a vakolat

mit eszek reggel
mikor a nap felkel
mikor csörög az óra
mennyek a melóba

vajon miért teszem
az üveget le teszem
szólal a harang
gyűlik a harag

kevés az idő
ködös a jövő
a pulthoz lépek
még egyet kérek

minden akadályon áthalad
utána semmi nem marad
csak halottak és pusztulás
aknák, bombák, sikoltás

villanó fény a csövön keresztül
rakéta gránát messzi elrepül
elpusztítva mindent amit lát
megy előre mindenen át

sérthetetlen kívül belül
Egy szívtelen ember aki bent ül
élesíti a lőszereket
nem kímélve civileket

 

Hát mint oly sokszor (mostanában egyre többször) a negatív hozzáállásom és elképzelésem ismét mindent elsöprő győzelmet aratott. Úgy lett ahogy én azt gondoltam. Mint ma úgy holnap se lesz semmi. Már-már pedig kezdtem bizakodni, mostanra bebizonyúlt, ez fölösleges volt. Szépen áttalakúlt az egész hét és nem kelettek hozzá napok. A hirtelen fellángolásokból ismételten csupán hamu maradt. Igaz, külső behatása van a dolognak és nekem semmi közöm nincsen hozzá. Illetve a hatást gyakorló egyénekhez nincsen sok közöm.
(Kedves barátnőm szülei) Na, de lényeg maradnak a halott hétköznapok. Igazából arra leszek kiváncsi mi lesz még péntekig. Ha a szerda, csütörtök megváltozott csupán pár óra alatt mi lesz itt péntekig? Az még azért egy teljes nap és amíg el nem indulok. Bele se merek igazából gondolni...

mára ez az utolsó sör
ez a helyzet meg gyötör
nem rúgtam de józan vagyok
nem tudom mit akarok

nincsen munkám nincsen pénzem
semmilyen lehetőségem
az elszántság hajt előre
nem tudom mi lesz belőle

holnap talán a kerék fordul
nem érzem magam olyan rosszul
a tettek mezejére lépek
újságokban állást nézek

önerőből talpra állok
a melóba is be járok
olyan lesz az életem
amilyen útra terelem

túl sok mindent nem szeretnék
tudom néha levert lennék
de mindennek megvan az ára
ezt megtanultam én is mára

feltételes a boldogság
4 fal között nincs szabadság
szerte foszlik minden álom
és soha többé nem találom

Marad a rohadás. Ez borzalom, hát semmi sem úgy megy ahogy mennie kéne... De má hozzá kellett volna szoknom. Nincs kedvem részletezni, így is szar. Legalább megvan az a tudat "roszabb nem nagyon lehet". Bár ebben sem vagyok biztos csupán remélhetem. Mint mondani szokás a remény hal meg utoljára. Igaz, ebben nem látok semmit egy jó ideje. Hülye volt az is aki ezt kitalálta.

Gondolkodtam mit is szoktak eggyáltalán egy blogba írni,de fingom sincs.
Meg kb. megosztja az ember a vélemnyét meg mi történt vele.
Hát velem nem sok minden történik, szóval erről mit írni nem is tudok. Tervezgetem a jövőt. Néha elgondolkodok úgy lesz e minden ahogy szeretném. Igaz, semmire sem jutok álltalában.
Az elmúlt pár hónapban boldognak érzem magam kivéva pár apróság. Amiket én idéztem elő. Egyre inkább jobban érzem magam és értékelem a dolgokat. Próbálok változni minden irányba. Többé kevésbé megy is a dolog.
Nem is tudom mit írjak még.

Szerintem mára ennyi.
 

vártalak de nem jöttél
lehet hogy el feledtél
űrt hagytál a szívemben
kérdéseket a fejemben
mit csinál hol lehetsz
lehet pont rajtam nevetsz
lehet pont épp mással vagy
legalább egy választ adj
szeretsz e még igazán
hiányzom e egyáltalán
akarsz e még velem lenni
vagy hagyjalak elmenni
nem akarlak elengedni
örökre veled szeretnék lenni
jól tudom ez a te döntésed
nem tehetsz róla hajt a véred
úgy lesz ahogy akarod
remélem őszintén elmondod

keserű ábrázatodon már látom
de a szavakat nem találom
mit is kéne most mondjak
vagy inkább csöndben maradjak

választ vára szemed nézem
mi megcsillant a napfényben
idegtépő csend egy mély sóhaj
elmondhatnád mi megint a baj

remény vesztve várom a választ
belülről egy érzés el áraszt
merev arcod félve lesem
magamban a választ keresem

de nem találok csupán kérdést
lelkem mélyén bolyongó érzést
sértődött nézésedben keresem
vajon miért vagy ilyen most velem

megérdemlem vagy csupán dac
ezután még velem maradsz
akár az áram végighasít rajtam
tekintetedben maradtam mozdulatlan

pillantásod magával rántott
a szívemből egy darabot kivágott
érzem lassan elhagy a méreg
mint madár tollat úgy ereszted szélnek

újra lobbannak az elnyomott vágyak
a haragos percek semmivé válnak
az érzelmeink összefonnak
szétszakadni lehet sosem fognak

elképesztő tekintetedben eltűnik az értelem
kitépett szívedből meghalt minden érzelem
reggel mikor felkelsz a magány fojtogat
tükör előtt kimondod nem vagy már önmagad

a semmitmondás oltárán saját magad áldozod
remélve a lelki békét önmagadnak elhozod
gyertyát gyújtasz minden nap attól talán jobb lehet
de valahol már te is érzed ez így tovább nem mehet

egy jobb élet reményében eladnád saját lelked
csak valaki minden reggel ott ébredjen melletted
keresztek pentagrammok réges régi bálványok
soha sem hoztak semmit a minden napos szeánszok

ágyadon kivérezve unottan várod a holnapot
csupán már félszemmel nézed a szürke plafont
reggel mikor felkelsz úgyis kezdődik elölről
és ugyan úgy tűnődsz csak erről az egészről

ez a nap semmivel sem más
mint a hétköznapi fuldoklás
az erődet abba fekteted
legyen valamitől most is jó kedved

és mikor jobban megnézed
egyáltalán nem érzed
csakis a belső késztetést
a minden napos ébredést

szíved nem önti el melegség
szeretet, boldogság, békesség
a világra fél szemmel nézel
csakis megvetést érzel

a megszokott dolgok sodrása
érzelmek meg nem mozdulása
a sok hazug fagyott tekintet
a levegőben körülötted keringett

de te ki tértél előlük
eleged van már belőlük
még egy cigi és teli pohár
kedved nem lehet jobb már

kellemes békés karácsonyt
mindenki hasonlókat mond
de vajon komolyan gondolják
szerintem még ők sem tudják

a többi napnál miben jobb
minden csillag ugyan úgy ragyog
a gyűlölet ugyan úgy él bennünk
csupán kicsit meg enyhülünk

legalább is azt mutatjuk
vissza fogjuk haragunk
és mikor ennek vége lesz
ugyan úgy reszkethetsz

ennek nincs semmi értelme
és ez is a multi ünnepe
neki van is mit ünnepelni
belőletek fog profitot termelni

és ti buta kispolgárok
azt mondjátok boldogok vagytok
csupa fölösleges dolog
ami körül az eszed forog

tudaton kívüli állapotban
egyedül egy szobában
saját magammal ünneplek
egy elbaszott ünnepet

szeretet meg család
állítsunk fel 1 fát
majd kerülgessük hetekig
ezt milyen barmok szeretik

illedelmes gesztusokkal
halmozzuk el ajándékall
kikre amúgy rá se néztünk
egész évben nem beszéltünk

de ilyenkor ez nem is számít
az idétlenség felé csábít
a karácsony azért kell nektek
még nagyképűbbek legyetek

minél drágább vackot veszel
ettől talán boldog leszel??
ebben is nagyképűség játszik
ha öntelt vagy most meg látszik

pofátlanul amit kaptál
kijelented "drágábbat adtál"
szó sincsen itt szeretetről
csupán csak önteltségről

erőltetett kéj vigyorral
esetleg pár kedves szóval
boldog ünnepet kívánsz
nem értem miért nem hánysz

könny szökik szemembe
mikor arra gondolok
hogy elveszíthetlek téged,
nélküled élni nem tudok

képes vagyok érted
akár mit meg tenni
csak veled tudok
mindig boldog lenni

boldog vagyok mindig
mikor melletted ébredek
tudom h nem hiszed
de tiszta szívből szeretlek

magányomban fuldoklok
ünnep van, egyedül vagyok
össze roskadva az órát lesem
saját boldogságomat keresem
a percek is csak vánszorognak
de meg nyugvást azt nem hoznak
belém férkőzött gondolat
magamnak formálom sorsomat
az utolsó percekre gondolok
ki sirat majd ha meghalok
ki hoz síromra virágot
ha elhagyom a földi világot
marad e rólam valami emlék
vagy azt is mellém temetnék
valaki ránéz majd a fényképemre
és emléket csal talán a szívébe?
magányomban jár az agyam
lassan el is temetem magam
az egyedül lét bilincsbe vert
könnyedén a földre tepert

fogd a kezem, ne engedd el
minden reggel velem ébredj fel
én őrizni fogom álmodat
lesem minden kívánságodat

minden reggel mikor keltegetlek
füledbe súgom hogy szeretlek
finoman arcodhoz érek
elmondhatatlan amit érzek

szemed tűzében, akár egy máglya
a szívem, oly hirtelen kap lángra
pislogás nélkül, tekinteted lesem
örülök annak, te itt vagy nekem

minden reggel mikor nem vagy velem
szinte egyből könnybe lábad szemem
eszembe jut milyen elviselhetetlen
minden egyes pillanat mikor nem vagy velem

ébressz fel az álomból
amelybe el üldöztek
mert tudod maguktól
emberek oda nem kerülnek

ami nem a valóság
bár igazából lehetne
hiszen ez nem adottság
mi magától elveszne

felébredve félelem
mardos legbelülről
tudom hogy az életem
nem kezdhetem elölről

talpra állni kéne
ami nem valami könnyű
ha senki se nézne
sírék mert ez szörnyű

évek óta itt vagyok
saját börtönömben
választ soha nem adok
némaság a levegőben

hidd el furcsa érzés
minden reggel úgy kelni
nincsen az a kérdés
mit kéne ma megtenni

mit csináljak
merre mennyek
hova álljak
milyen legyek