Hányinger

ébressz fel az álomból
amelybe el üldöztek
mert tudod maguktól
emberek oda nem kerülnek

ami nem a valóság
bár igazából lehetne
hiszen ez nem adottság
mi magától elveszne

felébredve félelem
mardos legbelülről
tudom hogy az életem
nem kezdhetem elölről

talpra állni kéne
ami nem valami könnyű
ha senki se nézne
sírék mert ez szörnyű

évek óta itt vagyok
saját börtönömben
választ soha nem adok
némaság a levegőben

hidd el furcsa érzés
minden reggel úgy kelni
nincsen az a kérdés
mit kéne ma megtenni

mit csináljak
merre mennyek
hova álljak
milyen legyek