Hányinger

Addig míg van pálinkaÉn sem esek pánikbaMíg nem fogy el a hordóbólAddig kérek a borból Lent a hűvös pincébeNéha fázok is szinteDe amíg van mit inniNem is fogunk felmenni A 40fok melegbeA szesz ott csap majd fejbeA rengeteg alkoholPálinka vörös fbor

Emlékszem még tegnap éljelAgyon szúrtad hideg vérrelNem bántad meg amit tettélEgy kegyetlen gyilkos lettél Megérdemelte amit kapottEgy egész országnak hazudottKizsákmányoló mocskos féregNem sirat meg senki téged

Saját kis hazánkban, rabszolgává lettünkFelelőssé ezért, magunkat kell tennünkA kizsákmányolásnak, tejhatalmat adtunkNem hibáztathatunk mást, ezt mi választottuk Minden nap úgy telik, estére vért izzadszNéha eszedbe jut, mindent végleg itt hagyszDe mi választottuk, magunknak a…

az adók mára az egekbe szöktekproblémáink fejünkre nőttekebből nem tudunk sehogy kimászninincsen fűtés de nem akarok fázni hiába dolgozok mint egy állatnem tudom megoldani a problémámathónap végén nincsen már mit ennielmegyek lopni mert nem tudok mást tenni hiába kérsz én…

úgy elmegyek hogy aztán sosem látnakjobb lesz talán a világnakvissza soha nem fogok jönnijobb lesz mindenkinek beletörődniszép lassan, de az idő múliktöbb konfliktus nem fonódikmúltam is lassan homályba vésznem emlékszel rám mikor elmésztalán jobb lesz így mindenkineknem…

lassan itt a világ végede te semmit nem tehetsz érteaz ember, mindent elpusztítkörnyezet szennyező gyáraknincsen holnapja a mánaka hatalom, mindenkit elvakítmadár repült már csak zuhannem árthat egy hideg zuhanylefekvés előtt, jól eshetkorán reggel fel kelésnem lesz ma se…

a melónak végede a tévébeugyan az megy mahát irány a kocsmapont úgy mint tegnapez is egy szép napsörömet iszomcigimet szívokhallom a híreketkikérek még egyetkevés a pénzemitalom nézemfejemben gondolatsör oltja szomjamatnem oldja gondomathullik a vakolatmit eszek reggelmikor a nap…

minden akadályon áthaladutána semmi nem maradcsak halottak és pusztulásaknák, bombák, sikoltásvillanó fény a csövön keresztülrakéta gránát messzi elrepülelpusztítva mindent amit látmegy előre mindenen átsérthetetlen kívül belülEgy szívtelen ember aki bent ülélesíti a…

mára ez az utolsó sörez a helyzet meg gyötörnem rúgtam de józan vagyoknem tudom mit akaroknincsen munkám nincsen pénzemsemmilyen lehetőségemaz elszántság hajt előrenem tudom mi lesz belőleholnap talán a kerék fordulnem érzem magam olyan rosszula tettek mezejére lépekújságokban…

vártalak de nem jöttél lehet hogy el feledtél űrt hagytál a szívemben kérdéseket a fejemben mit csinál hol lehetsz lehet pont rajtam nevetszlehet pont épp mással vagy legalább egy választ adj szeretsz e még igazán hiányzom e egyáltalán akarsz e még velem lenni vagy hagyjalak…

keserű ábrázatodon már látomde a szavakat nem találommit is kéne most mondjakvagy inkább csöndben maradjakválaszt vára szemed nézemmi megcsillant a napfénybenidegtépő csend egy mély sóhajelmondhatnád mi megint a bajremény vesztve várom a választbelülről egy érzés el…

elképesztő tekintetedben eltűnik az értelemkitépett szívedből meghalt minden érzelemreggel mikor felkelsz a magány fojtogattükör előtt kimondod nem vagy már önmagada semmitmondás oltárán saját magad áldozodremélve a lelki békét önmagadnak elhozodgyertyát gyújtasz minden nap…

ez a nap semmivel sem másmint a hétköznapi fuldoklásaz erődet abba fektetedlegyen valamitől most is jó kedvedés mikor jobban megnézedegyáltalán nem érzedcsakis a belső késztetésta minden napos ébredéstszíved nem önti el melegségszeretet, boldogság, békességa világra fél…

tudaton kívüli állapotbanegyedül egy szobábansaját magammal ünneplekegy elbaszott ünnepetszeretet meg családállítsunk fel 1 fátmajd kerülgessük hetekigezt milyen barmok szeretikilledelmes gesztusokkalhalmozzuk el ajándékallkikre amúgy rá se néztünkegész évben nem beszéltünkde…

könny szökik szemembemikor arra gondolokhogy elveszíthetlek téged, nélküled élni nem tudokképes vagyok értedakár mit meg tennicsak veled tudokmindig boldog lenniboldog vagyok mindigmikor melletted ébredektudom h nem hiszedde tiszta szívből szeretlek

magányomban fuldoklokünnep van, egyedül vagyokössze roskadva az órát lesemsaját boldogságomat keresema percek is csak vánszorognakde meg nyugvást azt nem hoznakbelém férkőzött gondolatmagamnak formálom sorsomataz utolsó percekre gondolokki sirat majd ha meghalokki hoz síromra…

fogd a kezem, ne engedd elminden reggel velem ébredj felén őrizni fogom álmodatlesem minden kívánságodatminden reggel mikor keltegetlekfüledbe súgom hogy szeretlekfinoman arcodhoz érekelmondhatatlan amit érzekszemed tűzében, akár egy máglyaa szívem, oly hirtelen kap lángrapislogás…

ébressz fel az álombólamelybe el üldöztekmert tudod maguktólemberek oda nem kerülnekami nem a valóságbár igazából lehetnehiszen ez nem adottságmi magától elvesznefelébredve félelemmardos legbelülrőltudom hogy az életemnem kezdhetem elölrőltalpra állni kéneami nem valami…

a város lassan össze dől neked eleged van már mindenből az agyát játssza mindenki nem segíthet rajtuk semmi én itt vagyok és remélek a jég hátán is megélek nem kell ahhoz társaság hogy jól érezd magad manapság áramlik a vénában egyedül vagy egy világban és amikor…

A föld nélkülem is forog tovább Hidd el nem is várok csodát Az élet szerintem hazugság Amit látok nem a valóság Azt sem hiszem el, Isten létezik Hisz az utcán folyton vér folyik Sosem lesz ennek vége Látszik az emberek szemébe Csupán saját érdekünket nézzük Megbánást rég…

hidd el várlak a túloldalonott fekszem majd egy padonoda érsz a szemedbe nézekcsak egy felest és bort kérekelmesélem mi történtrég fel rugtam a törvénytnem tetszett ez a kutyáknaknekem se h kihasználtakén megtettem amiröl csak beszélni szoktakén megtettem hát jól kifosztottakha…

találkozunk egy elhagyott bárbanegyütt leszünk egy bezárt szobábanmikor egymás szemébe nézünksemmit nem látunk és nem érzünkegymást egyáltalán ismerjük ea kérdést mind kettőnk feltettea választ is egymástól vártukde a válasz nem volt ezt be láttukahogy teltek a hónapok…

házi pálesszel minden reggelegyik haver ébresztett felaztán indulás mennyünk boltbakannás borral álljunk sorbaa boltnál páran összeállunkonnantól közösen piálunkpárnapig még fesztiválaztán mindenki tovább állaz alkohol látszik lassan a léptekenolyan ez mint egy délután…

úgy szeretném újra látniegyszer talán megtalálnimi álmomban megjelenikahol a hegy emelkedikmadár hasít a kék égenfakunyhó a hegy tövébenkristály kék tó a faház melettbárányfelhők a fejünk felettéjszaka mikor álmomban látomúgyérzem eccer megtalálomviszon mikor fel…

Ne sírjál a halálomonés csendben temess elEgy esős nyári hajnalonismét velem leszelAzt szeretném boldog legyélmindaddig míg élszÉn megvédelek fentrőlha valamitől félszNaponta friss virágotne hozzatok síromraInkább gondoljatokszebb és jobb dolgokraAddig veled vagyokmíg őrzöl…