Hányinger

 hát ezt a régi blogomon találtam és még mindig tetszikXD

Egyszervolt, hol nem volt,
volt egyszer 4 ember.
Név szerint:
Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.
Egy szép napon szóltak Mindenkinek,
hogy akadt egy fontos munka,
sűrgősen meg kell csinálni.
Mindenki biztos volt benne,
hogy Valaki megcsinálja.
Bárki megcsinálhatta volna,
viszont Senki sem csinálta meg!
Valaki dühös lett emiatt,
mivel ez Mindenki dolga lett volna.
Mindenki úgy gondolta,
Bárki megcsinálhatná,
és Senki nem vette észre,
hogy Mindenki kerüli a munkát.
végül Valaki lett, akit Mindenki okolt,
amiért Senki nem csinálta meg azt,
amit Bárki megtehetett volna.

a város lassan össze dől
neked eleged van már mindenből
az agyát játssza mindenki
nem segíthet rajtuk semmi

én itt vagyok és remélek
a jég hátán is megélek
nem kell ahhoz társaság
hogy jól érezd magad manapság

áramlik a vénában
egyedül vagy egy világban
és amikor felébredsz
ugyan ennyit érezhetsz

ők a jéghegy csúcsán járnak
rád tovább már nem várnak
a távolból elnézel
oda hová nem mész el

neked jó ahol vagy
ezért mindenki békén hagy
a város most már romokban
egyedül vagy lent a porban

a napok évek eltelnek
a kezeid már remegnek
az élete már céltalan
ezért vagy oly nyugtalan

egyre lejjebb süllyedtél
fel soha nem is emelkedtél
a megszokás már nem hajt
könnyen kezeled a zűrzavart

néha belegondolsz még
az élet volt a kép
csak egy múló pillanat
az utú kornak semmi nem maradt

A föld nélkülem is forog tovább
Hidd el nem is várok csodát
Az élet szerintem hazugság
Amit látok nem a valóság

Azt sem hiszem el, Isten létezik
Hisz az utcán folyton vér folyik
Sosem lesz ennek vége
Látszik az emberek szemébe

Csupán saját érdekünket nézzük
Megbánást rég nem érzünk
De egyszer felkel egy újabb nap
Mikor nem lesz már holnap

Egymásra nézünk és félünk
Belátjuk, hogy tévedtünk
Eldobtuk magunktól az életet
Elhoztuk a földnek a végzetet

Kellett nekünk nem észrevenni
A környezetet pusztúlni hagyni
Egymás ellen háborúzni
Vegyi fegvereket kipróbálni

Hogyha minden így halad
Emlék rólunk nem marad
A föld egyszer felébred
Nélküle, nélkülem és nélküled

hidd el várlak a túloldalon
ott fekszem majd egy padon
oda érsz a szemedbe nézek
csak egy felest és bort kérek

elmesélem mi történt
rég fel rugtam a törvényt
nem tetszett ez a kutyáknak
nekem se h kihasználtak

én megtettem amiröl csak beszélni szoktak
én megtettem hát jól kifosztottak


ha felnézel a kék égre
nem veszed már régen észre
fent száll a sok vasmadár
ki tudja hol mikor jár

mitbombáz le éppen
tevasszal vagy télen
nyáron vagy az összel
ujra mikor jössz el

szememben a régi szikra
elöttem vagy még egy szikla
elöbb utóbb le bontom
remélem el nem rontom

találkozunk egy elhagyott bárban
együtt leszünk egy bezárt szobában
mikor egymás szemébe nézünk
semmit nem látunk és nem érzünk

egymást egyáltalán ismerjük e
a kérdést mind kettőnk feltette
a választ is egymástól vártuk
de a válasz nem volt ezt be láttuk

ahogy teltek a hónapok rá jöttünk
sok a közös vonás bennünk
az idő nagyon gyorsan telt
minden egy szemvillanás alatt eltelt

de az idővel problémák jöttek
először könnyen oldtuk meg őket
egyre nehezebbé vált minden
megoldás mindenre nincsen

az élet egy furcsa játék
a szabály könyv nem ajándék
a bábu te magad vagy benne
szabályok nélkül könnyebb lenne??

amit le ejtesz felveszed
akit megismersz elveszted
a jövő lassan magával rántott
a szívedet ezért kulcsra zárod

de mi lesz ha valaki meg találja
a szíved újra lángra lobbantja
vele is egymás szemébe néztek
rájöttök már alig éltek

egy kitaposott ösvényen haladva
egymás kezét erősen szorítva
magadba fordultan töprengni
nem fog semmit megoldani

most újra ott vagy egy elhagyott bárban
ismeretlennel összezárva egy szobában
csak már nem mersz a szemébe nézni
félsz mi fog következni

meg sem szólalsz a sarokban ülsz
magányosnak szomorúnak tűnsz
legyél bátor nyisd ki a szádat
ki fér rajta hidd el minden vágyad

az életed magadnak formálod
ahogy szeretnéd úgy játszod
bár megfojtanak a szabályok
szabadon repítenek az álmok

házi pálesszel minden reggel
egyik haver ébresztett fel
aztán indulás mennyünk boltba
kannás borral álljunk sorba

a boltnál páran összeállunk
onnantól közösen piálunk
párnapig még fesztivál
aztán mindenki tovább áll

az alkohol látszik lassan a lépteken
olyan ez mint egy délután pénteken
hétköznap van de a fene se bánja
jólérzi magát aki csak látja

estefelé már nem tudom hol vagyok
valakitől felest sört és cigit kapok
talaj egyre görbébb ezt is jól érzem
nem történhet semmi baj nincsen mitől félnem

be-e rúgunk mindig ez csak rajtunk áll
így telik el minden fesztivál
de én nem bánom nekünk ez így jó
nem szalad el velünk  sose az a ló

fesztivál után a vonatra várunk
jegy nélkül mindig vonatra szálunk
szép emlék marad ami itt történt
vissza térünk jövőre nem hagyjuk el az örvényt

úgy szeretném újra látni
egyszer talán megtalálni
mi álmomban megjelenik
ahol a hegy emelkedik

madár hasít a kék égen
fakunyhó a hegy tövében
kristály kék tó a faház melett
bárányfelhők a fejünk felett

éjszaka mikor álmomban látom
úgyérzem eccer megtalálom
viszon mikor fel kelek
rájövök csak álmok ezek

Részeges karete mester

Hát nem is tom. Elég hosszú volt ez a pár hét.
Elkezdődött a rockmaraton és egy ijen hirtelen felindulás jellegűen le is ugrotunk pécsre. Jegy meg minden nélkül alig voltam kint, inkább bent töltöttem el az időt. Első pár napban kint ittunk Kökényben a boltnál. Kivételessen kannás hejett házi fehéret ittunk me ugyan annyiba volt mint a tabis lett volna, szal jobban megérte. A jegyem kb olyan 100ft-ba volt és eccersem dobtak ki.
Attól függetlenül, hogy egy bomberben indultam el sátorban aludtam amit persze Dzsimbinek köszönhetek:D
Elég sokminden kiesett mert elég sokat ittam. Leet kevesebet kelett volna de már mind egy majd legközelebb.
A vasárnap amire tisztán emléxem me akk kivételessen józan voltam, de kajak végig. Bementünk Pécsre Árkádba kajálni meg vettünk szeszt:D Aztán megittam majdnem egyedül.
Maraton után egyből mentünk szülinapozni ami elég jól sikerült, szerintem. Sikerült szintén berúgni. Itt voltak olyan dolgok amiket nem részletezek inkább....
De sikeressen öszejöttem Dzsimbivel akivel még mindnig együtt vagyok és remélem sokáig így is marad:P
innen felzúztunk Pestre és másnap elindultunk Gergőékkel tokajba, Hegyalja fesztre.
Sokkal több ott sem történt. Jól berúgtam ott is. Csak oda nem volt olyan könnyű bejutni... Azért sikerült hála Borznak. Reggelente nem tom honnan de mindig volt házi pálesz meg valami kísérő. A kocsmában már nem tehettünk be zenét sem, amin nem is csodálkozom, mivel egymás után anyiszor raktunk be 1 számot h má télleg unalmas volt.
Valamejik reggel meg be sikerült tépnem nem tom mi a gyerek neve de jó volt a zözije...
Az is vicces volt me csak ugy jött velem szemben és megkérdezte h szoktam e és behívott, szal ja jó buli volt az is.
Hegyalja után átugrottunk Martfűre Dzsimmbihez ahol megintcsak berúgtunk, hogy ne is mondjak töbett:D
Másnap reggem gergőék leléptek és kettesben maradtam Kicsimmel, rá másnap nekem is mennem kelett sajnos.
A hazautam elősször elég kilátástalannak tűnt mert nem akart felengedni a kaller és nem is engedett, várhattam 2 órát cigi nélkül egyedül a vasúton. Aztán utána már simán ment, és minden ledobás nélkül sikeressen hazaértem.
Most pedig pénteken Kicsim meg Petra lejöttek balcsira amit nem sokkal előtte beszéltünk meg... De az is jó volt. Bár ha nem baszakszik el az idő akk még jobb lehetett volna. Első útunk Szabadisóstó volt de amiko ott már fürödtünk meg minden akkor hívtak minket menjünk átt siófokra.
Siófokon voltunk jó páran ahol szintén berúgtunk és gergőéknél volt zözi. Szal ismét be kelett tépnem, jól ki is üteöttem magam állítólag... Siófokról átugrottunk Veszprémbe mert, hogy lessz valami Punkkempingezés amit már nem vártunk meg me ja megin szívtünk gergőékkel és be voltunk indulva. Onnan átjöttünk hozzám és kb ennyi a rövid történet maraton óta. Sokmindent kihagytam és majd ha lesz kedvem akkor részletessen le fogom írni mindegyik történést csak most lusta vok összeszedni a gondolataimat meg fáradt is hozzá.
 

http://uploading.com/files/641e72f6/Lilly%2Bbaba.rar/

Lilly Baba

kölökzene de nekem tetszik olyan idióta

Ne sírjál a halálomon
és csendben temess el
Egy esős nyári hajnalon
ismét velem leszel
Azt szeretném boldog legyél
mindaddig míg élsz
Én megvédelek fentről
ha valamitől félsz
Naponta friss virágot
ne hozzatok síromra
Inkább gondoljatok
szebb és jobb dolgokra
Addig veled vagyok
míg őrzöl szívedben
Emlékemet keresed
ostoba kis képekben
Ne fojtogasson a sírás
amikor rám gondolsz
Erős vagy és hidd el
nélkülem is boldogulsz
Mikor hűvös nyári szellő
simogatja arcodat
Csukd be a szemed
idézd fel hangomat
Pont úgy mint régen
most is füledbe suttogok
De sajnos nem érted
amit mondani akarok
Mikor újra találkozunk
a szenvedély ugyan úgy lángol
Hiába voltunk egymástól
ilyen soká távol

az ég fele szállok lassan célba érek
saját testemre felülről nézek
közúti baleset? kérdezem magamtól
de nem látok semmit most már ilyen magasból
a csillagok egyre közelebb vannak
körülöttem néma lelkek szárnyalnak
az elfásult világot egy felhőn ülve nézem
miért pusztítják el nem is nagyon értem
fákat nem csak betontömböket látok
vissza a földre most már nem is vágyok
sűrű füsttel mérgezik az eget
az ember nem pusztított még eleget?

az első percben egy testet látok
a másodikban egy fény fele szállok
a harmadikban közelebb érek
utoljára még vissza nézek
a fénynek fénye vakító
a test látvány csábító
hirtelen döntésképtelen lettem
belém hasított mit is tettem
önmagam gyilkosává váltam
de hirtelen felindulásból csináltam
hirtelen a fény távol
alattam a föld lángol
boldogságot nem érzek
úgy érzem hogy elégek
árnyak lesnek a sötétből
nem értek semmit az egészből
már a lángok nyaldosnak
erős karok hirtelen markolnak
fény és lángot már nem látok
nem zuhanok és nem szállok
mikor a szemem kinyílik
csupán egy lámpa fénylik
fekszem egy fehér ágyon
és a kórtermet látom
körülöttem emberek
akik hozzám beszélnek
kérdezik hogy hogy vagyok
szemem csukódik vissza alszok

Szebb hajnalra virradt,
a háborúnak vége
Valahányan haza
térhetünk már végre
De sok társunk veszett
oda a csatába
Ők ott fekszenek
a megszáradó sárba
A tankok is
átgázolnak rajtuk
De mi örüljünk
mert életben maradtunk
Sok barátot szereztem
még több ellenséget
De most már mind egy
többé úgysem látom őket
Nem tudom egyáltalán
van-e hova hazamennem
Éveken keresztül
kényszerből itt kellett lennem
Otthonról távirat
sem érkezett felém
De azért még
bennem van a remény

halott a táj
eső szitál
leszáll a köd
túl nagy a csönd
hangos a sikoly
halott a mosoly
nem fáj mi fáj
hogy senki se vár
ilyen az élet
részedet kéred
meg úgyse kapod
szóval bekaphatod

egy süllyedő bárkán töltöm napjaim
alig várom kikössek álmaim partjain
ahol mindig kék az és és tiszta a tenger
valaki leüt és kirabol attól félni nem kell
ingyen van a pia egy faviskónál ülök
a látványba néha bele is szédülök
a parton bikinis lányok fekszenek végig
szemem legeltetem rajtuk reggeltől estig
ha kedvem támad elindulok valamerre
itt nem kell hogy hallgassak az eszemre
erre a pénznek nincs értéke
nincs is szükség bűnözésre
minden ember egymással él békében
szép is az élet ezen a vidéken
de egyszer elér ide is az értékrendszer keze
és nem tudunk semmit tenni ellene
fogas kerék leszünk egy hatalmas gépben
ahol döglött halak lebegnek a szennyezett vízben
kellenek a gyárak úgyhogy kiirtják az erdőket
betont kevernek majd eltüntetik a mezőket
az itteni kultúrára nem lesz szükség
nem ismerik azt a szót, TISZTESSÉG

Hirdessünk faji fensőbbséget
igázzunk le 4-5 népet
a fürer előtt hajtsunk fejet
lengessed egyik kezed

a német sereg útnak indul
aki más az most elpusztul
arab zsidó orosz japán
kötél van mindegyik nyakán

a maradéknak fémmérgezés
munkatábor éheztetés
a világnak nem kell csakis árja
a többi embert tapossuk sárba

vannak akik még ebben hisznek
igazat adnak egy hamis hitnek
de mindegyik idióta barom
ezt az egyet elmondhatom

fasiszta majom eltévedtél
rossz időben születtél
gyerünk gyorsan ásd el magad
itt semmit nem számít szavad

annyira fáj a búcsúzás
de ha nem tehetsz semmi mást
el kell fogadnod mindent mi történt
nem hagyhatod el úgyse az örvényt

minden emlék megmarad
ami igazán megragadt
elmúlnak majd a fájó dolgok
"egyszer talán te is lehetsz boldog"

mikor visszanézel évek múltán
nem bánod már mit ott hagytál
pár viccen még most is nevetsz
de van már más amit szeretsz

néha elragad egy furcsa érzés
"a múltam jobb volt?" ez lesz a kérdés
de hiába is töprengsz rajta
elmúlt és soha nem jöhet vissza

az emlékek csak csendben szállnak
valahol talán nagyon várnak
a következő megálló most már a jelen
gyere velem és fogd meg a kezem

megmutatom majd a helyes utat
ami a múltadra sohase mutat
együtt egy új életet kezdünk
mint születésed napján úgy újjá születünk

azt te döntöd el jobb e mint régen
én csak tiszta szívből remélem
megadok mindent amit tudok
de hasonlítani senkire se akarok

szeretnék a széllel szállni
aprócska kis porszemmé válni

szeretnék a széllel szállni
az egész világot be járni

szeretnék a széllel szállni
sok gyönyörű, szép tájat látni

szeretnék a széllel szállni
nem fogok ostobaságot csinálni

szeretnék a széllel szállni
vonatra buszra sose várni

szeretnék a széllel szállni
mely körül ölel és meg fog óvni

szeretnék a széllel szállni
egy szép kis emlékké válni

szeretnék a széllel szállni
senkinek se az útjába állni

szeretnék a széllel szállni
több csalódást nem okozni

szeretnék a széllel szállni
egyszerűen csak tovább állni

jön felém a kaszás kaszáját élezi
félelem ül arcomon és látom ő ezt élvezi
dermedté fagyaszt haláli mosolya
fülembe csendül a halottak sikolya

testét, fekete lepel takarja
marcangol az érzés "a lelkemet akarja"
kaszája szép, csillogó és fényes
nemsoká a bőrömön tapasztalom mennyire is éles

bőrömet tépi, húsomat vágja
borzasztó érzés, szerintem ezt látja
de én erős vagyok, kibírom
könnyeim visszatartom

percek vannak hátra, és egy furcsa érzés
testemből most hirtelen, elállt a vérzés
hirtelen megugrottam, bevertem a fejem
csak álmodtam az egészet, egyből rájöttem