Hányinger

lassan itt a világ vége
de te semmit nem tehetsz érte
az ember, mindent elpusztít

környezet szennyező gyárak
nincsen holnapja a mának
a hatalom, mindenkit elvakít

madár repült már csak zuhan
nem árthat egy hideg zuhany
lefekvés előtt, jól eshet

korán reggel fel kelés
nem lesz ma se emelkedés
most már mindenki, leshet

gondolatok meg támadnak
hideg szelek arcon csapnak
mit hoz számodra, a jövő

a szabadság értelmében
saját magad védelmében
már most is, halott vagy

titokzatos árnyak lesnek
kik majd barátaid lesznek
mikor, mindenki magadra hagy

álmosan az utcát lesni
önmagadat megkeresni
egyedül, kicsit fárasztó

tradíciók és elvárások
kiutakat már nem találtok
tekintetetek, vér fagyasztó

de a halál lassan erőre kap
a remény mindenkit el hagy
és a vég, bekövetkezik

aki eddig barátod volt
keresett sokszor hozzád szóét
talán egyszer, megérkezik

lehet könnyebb lesz ott minden
ahol már semmi nincsen
nem lesz miért, szenvedni

lángok csapnak fel az égig
keresztül hasít rajtad végig
szép csendesen, fogysz elmenni