Önmagadba...
írta: vats ; 2011.01.06. 16:13
elképesztő tekintetedben eltűnik az értelem
kitépett szívedből meghalt minden érzelem
reggel mikor felkelsz a magány fojtogat
tükör előtt kimondod nem vagy már önmagad
a semmitmondás oltárán saját magad áldozod
remélve a lelki békét önmagadnak elhozod
gyertyát gyújtasz minden nap attól talán jobb lehet
de valahol már te is érzed ez így tovább nem mehet
egy jobb élet reményében eladnád saját lelked
csak valaki minden reggel ott ébredjen melletted
keresztek pentagrammok réges régi bálványok
soha sem hoztak semmit a minden napos szeánszok
ágyadon kivérezve unottan várod a holnapot
csupán már félszemmel nézed a szürke plafont
reggel mikor felkelsz úgyis kezdődik elölről
és ugyan úgy tűnődsz csak erről az egészről
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.