Magány
írta: vats ; 2010.12.12. 21:47
magányomban fuldoklok
ünnep van, egyedül vagyok
össze roskadva az órát lesem
saját boldogságomat keresem
a percek is csak vánszorognak
de meg nyugvást azt nem hoznak
belém férkőzött gondolat
magamnak formálom sorsomat
az utolsó percekre gondolok
ki sirat majd ha meghalok
ki hoz síromra virágot
ha elhagyom a földi világot
marad e rólam valami emlék
vagy azt is mellém temetnék
valaki ránéz majd a fényképemre
és emléket csal talán a szívébe?
magányomban jár az agyam
lassan el is temetem magam
az egyedül lét bilincsbe vert
könnyedén a földre tepert
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.