Hányinger

az ég fele szállok lassan célba éreksaját testemre felülről nézekközúti baleset? kérdezem magamtólde nem látok semmit most már ilyen magasbóla csillagok egyre közelebb vannakkörülöttem néma lelkek szárnyalnakaz elfásult világot egy felhőn ülve nézemmiért pusztítják el…

az első percben egy testet látoka másodikban egy fény fele szálloka harmadikban közelebb érekutoljára még vissza nézeka fénynek fénye vakítóa test látvány csábítóhirtelen döntésképtelen lettembelém hasított mit is tettemönmagam gyilkosává váltamde hirtelen felindulásból…

Szebb hajnalra virradt, a háborúnak végeValahányan haza térhetünk már végreDe sok társunk veszett oda a csatábaŐk ott fekszenek a megszáradó sárbaA tankok is átgázolnak rajtukDe mi örüljünk mert életben maradtunkSok barátot szereztem még több ellenségetDe most már mind egy…

halott a tájeső szitálleszáll a ködtúl nagy a csöndhangos a sikolyhalott a mosolynem fáj mi fájhogy senki se várilyen az életrészedet kéredmeg úgyse kapodszóval bekaphatod

egy süllyedő bárkán töltöm napjaimalig várom kikössek álmaim partjainahol mindig kék az és és tiszta a tengervalaki leüt és kirabol attól félni nem kellingyen van a pia egy faviskónál ülöka látványba néha bele is szédülöka parton bikinis lányok fekszenek végigszemem…

Hirdessünk faji fensőbbségetigázzunk le 4-5 népeta fürer előtt hajtsunk fejetlengessed egyik kezeda német sereg útnak indulaki más az most elpusztularab zsidó orosz japánkötél van mindegyik nyakána maradéknak fémmérgezésmunkatábor éheztetésa világnak nem kell csakis árjaa…

annyira fáj a búcsúzásde ha nem tehetsz semmi mástel kell fogadnod mindent mi történtnem hagyhatod el úgyse az örvénytminden emlék megmaradami igazán megragadtelmúlnak majd a fájó dolgok"egyszer talán te is lehetsz boldog"mikor visszanézel évek múltánnem bánod már mit…

szeretnék a széllel szállniaprócska kis porszemmé válniszeretnék a széllel szállniaz egész világot be járniszeretnék a széllel szállnisok gyönyörű, szép tájat látniszeretnék a széllel szállninem fogok ostobaságot csinálniszeretnék a széllel szállnivonatra buszra sose…

jön felém a kaszás kaszáját élezifélelem ül arcomon és látom ő ezt élvezidermedté fagyaszt haláli mosolyafülembe csendül a halottak sikolyatestét, fekete lepel takarjamarcangol az érzés "a lelkemet akarja"kaszája szép, csillogó és fényesnemsoká a bőrömön…

viharra áll,beborult az égrossz a kedvema sok megkopott emlékeszembe jutde nem úgy mint régde amikor néhasüt a nap és kékül az égelőveszem újraa meggyűrődött képetaz ablakból nézema léha bamba népetmindig azt érzememlékeim fájnakolyan érzés akára gyötrelmes halál 

a tű már lassan vénát éraz anyagot viszi majd a vérpár pillanat és jön a hatásakár egy örökké tartó kéj utazása csodálatos gyönyörű elmondhatatlan álmokamiket ilyenkor nagyon sokszor látoka kedvemet nem szegi sem a meleg sem a télez a hatás nekem akármit megérilyenkor nem…

ülünk egymással szembenén nézem az arcodathallgatjuk a csendbena suhogó hangokatmosoly játszik az arcodonamikor rám nézelközel hajolsz hozzámelmondod hogy mit érzelaz ajkamra egy puszit adsza válaszomra várvade a számon nem jön ki hangmintha kulcsra lenne zárvaegy kósza…

elönti a szívem a fájdalom ahogy látom pusztulni a világotnem látok már sehol sem erdőt, réteket s virágotaz emberek maguk körül mindent elpusztítanakés ha valaki megkérdezi azt felelik, globalizálódnakés ha belegondolsz nekünk egy ilyen világban kell élnünkakkor előbb utóbb…

a hadsereg már készen állbombát dob sok vasmadárfegyver hangja töri meg a csendeterőszakkal törik meg a rendetminden boltot kifosztanakgránátokkal dobálóznakmegölik az ártatlanteltiporják hazádatanyakézben gyermek reszketameddig tudod óvod s védedlángokban állnak az…

félek vége és nincs mit tennicsendben nyugodtan fogok elmenninem néznék vissza mert az fájnaa szívemből egy darabot hagyok hátraa vasútállomáson majd vonatra szállokengem többet sohasem láttoksajnálom nem csak mi tehetünk rólatöbbet nálad nem állok sorbade ha mégis véletlen…

az alkohol az életemhányok és belefekszemnem érdekel mit szólnakrólam mit is gondolnakéletem az alkoholkedvencem a kannás boréletem az alkoholrészegen érzem magam jólelszáll minden bánatomha magamat meg tankolomiszok aztán hányokakkor is tovább piálok!!nincsen már semmi reményaz…

a golyó lassan célba éraz utcákon folyik a vérebben élünk napról napranem hagyjuk már sose abbaegymás ellen atomot gyártunkcsak a megfelelő időre várunkúgy éljük az életünketkihasználnak csak bennünketpénz az isten mindenki tudjaebből van mindenkinek naponta gondjanem vagy…

eljött a reggelse cigim se pénzemaz úton ahogy megyeka csikkeket nézemmeglátok egy izmosatfelszedem s meg gyújtomnem tétovázok sokatazonnal el szívombemegyek egy boltbaegy felest lenyeleka talált csikkekbőlegy cigarettát tekerekjó csikkeket kutatva bolyongok a városbaútközbe…

elítélsz pedig nem ismerszhozzám szólni nem is merszmert a külső mindent elárulrám néz szinte elájulvégigmér és leköpnemielőtt megismerne

szemedbe nézekma éljel indulokhátra többé soha nem fordulokmostantól márkülön utakon járunkremélem egymásra soha nem találunkaz én utam rögös és veszélyesmíg a tied sima könnyü kényesakár csak te ki magára gondolmaga miatt képes akárkitől el fordulén bár szerettelek ma…

vérfagyasztó csend a hideg éljbenhirtelen siköly a sötét méjbenvillanó fény a messzeségbenborzasztó látvány minden képenszívszakító érzés minden emberbenhatalmas viharfelhő a hegyekbenkés van mostmár minden testbenönpusztítás a lelkekbenminden mitől az ember félévezredek…

Valami nem tetszik húzd a szádatvalami kell verd a nyáladnyílvánítsd ki nem tetszésedVágd pofájukba véleményedIgazad csak neked lehetEz ellen senki semmitsem tehetBeteg vagy rajtad láccikHarag veled könnyen jáccikHa elborul az agyadVerjed földhöz magad 

Ölelj át egyszer talán utoljáraMost indulnom kell az egy örök csatábaMások vágyait kielégítő harcokMinden nap gájázó, halálra ítélt arcokEzernyi vágy és álom foszlik szerteHa nem gondolsz másra, csakis egy percreSzíved megdobban beremeg a kezedMikor az óra megszólal dolgozni…

Szarrá, rommá unom az agyamKeresek egy kötelet és felakasztom magamHa nincs kötél kitalálok mástNem bírom ezt a szellemi kínzástMegőrülök lassan, nemsokáraItt rohadok egy kibaszott szobábaMinden szar má a faszom kivanÁtágom a torkom, na akkor mi vanA kedvem halott majdnem én isA…

Minden fegyver csőre töltveA régi tár újra cserélveNem hallok semmit a nagy zajtólFáj a fejem a lőporszagtólTársaim közül páranHalottan fekszenek a véres sárbanTeljessen átázott a ruhánkSzélviszi messze a bombázók zajátRakéták hasítanak az elborult égenCsaládomat nézem…