Hányinger

annyira fáj a búcsúzás
de ha nem tehetsz semmi mást
el kell fogadnod mindent mi történt
nem hagyhatod el úgyse az örvényt

minden emlék megmarad
ami igazán megragadt
elmúlnak majd a fájó dolgok
"egyszer talán te is lehetsz boldog"

mikor visszanézel évek múltán
nem bánod már mit ott hagytál
pár viccen még most is nevetsz
de van már más amit szeretsz

néha elragad egy furcsa érzés
"a múltam jobb volt?" ez lesz a kérdés
de hiába is töprengsz rajta
elmúlt és soha nem jöhet vissza

az emlékek csak csendben szállnak
valahol talán nagyon várnak
a következő megálló most már a jelen
gyere velem és fogd meg a kezem

megmutatom majd a helyes utat
ami a múltadra sohase mutat
együtt egy új életet kezdünk
mint születésed napján úgy újjá születünk

azt te döntöd el jobb e mint régen
én csak tiszta szívből remélem
megadok mindent amit tudok
de hasonlítani senkire se akarok