Hányinger

a tű már lassan vénát ér
az anyagot viszi majd a vér
pár pillanat és jön a hatás
akár egy örökké tartó kéj utazás

a csodálatos gyönyörű elmondhatatlan álmok
amiket ilyenkor nagyon sokszor látok
a kedvemet nem szegi sem a meleg sem a tél
ez a hatás nekem akármit megér

ilyenkor nem érdekel engem semmi és senki
ilyenkor tudom érzem milyen is szabadnak lenni
eltelik pár óra és elszáll az álom
a következő lövést mindig nagyon várom

nem érdekel mi lesz nem érdekel mi van
a világgal a faszom úgyis nagyon kivan
ilyenkor érzem milyen boldog vagyok
ilyenkor én a fejemben annyi mindent kapok

nem ér se kín se bánat se csalódás
csak öröm és boldogság ilyen az utazás
az út vége kicsit göröngyös és meredek
de nem érdekel az se ha egy kicsit remegek

megkérdezed meg e érte azt mondom hogy persze
a kedvemet nem szegi semmi biztos vagyok ebbe