Hányinger

elönti a szívem a fájdalom ahogy látom pusztulni a világot
nem látok már sehol sem erdőt, réteket s virágot
az emberek maguk körül mindent elpusztítanak
és ha valaki megkérdezi azt felelik, globalizálódnak

és ha belegondolsz nekünk egy ilyen világban kell élnünk
akkor előbb utóbb rájössz itt az ideje elkezdeni félnünk
mert nem marad semmi a bolygónkból csak egy betondzsungel
és lassan észre se vesszük hogy körülöttünk mennyi szép dolog pusztul el

fejlődik a technika és gyárak épülnek csak körénk
és ebből ami haszon van abból semmi se a miénk
ebben a világban egy robotnak érzem csak magam
és nem veszem már észre azt hogy fertőzik csak az agyam

globalizált világunk elpusztít majd bennünket
pár év múlva siratjuk majd jövőnket
de az akkor kifolyt könnyek semmit nem érnek már
mert a légszennyezés miatt ránk csak kínhalál vár