Hányinger

szemedbe nézek
ma éljel indulok
hátra többé soha nem fordulok
mostantól már
külön utakon járunk
remélem egymásra
soha nem találunk
az én utam rögös és veszélyes
míg a tied sima könnyü kényes
akár csak te
ki magára gondol
maga miatt képes
akárkitől el fordul
én bár szerettelek
ma éljel indulok
akár mivel sújt az élet,
rád többé nem gondolok
de ha támadnak,
a régi gondolatok és álmok
szememet is becsukom,
és tovább állok
vissza soha,
nem fogfok térni
de ha neked hiányzok,
képemet tudod nézni
érzelmet feledni,
ugy h emlék maradjon
nem is olyan könnyü,
vissza ne ragadjon
köteled szorít,
majd le vágja fejem
de nem fogom ezért,
elveszteni az eszem
elég volt a csalódásból,
miket tőled kaptam
már csak azt bánom,
mí soká ezt hagytam
miért pont engem kellet mindig,
utolsonak hagynod
miért volt minden fontosab,
inkább el kelet volna hagynod
hazudtad h szeretsz,
velem akarsz lenne
nem értem akkor,
miért kelet ezt tenni