Hányinger

egy süllyedő bárkán töltöm napjaim
alig várom kikössek álmaim partjain
ahol mindig kék az és és tiszta a tenger
valaki leüt és kirabol attól félni nem kell
ingyen van a pia egy faviskónál ülök
a látványba néha bele is szédülök
a parton bikinis lányok fekszenek végig
szemem legeltetem rajtuk reggeltől estig
ha kedvem támad elindulok valamerre
itt nem kell hogy hallgassak az eszemre
erre a pénznek nincs értéke
nincs is szükség bűnözésre
minden ember egymással él békében
szép is az élet ezen a vidéken
de egyszer elér ide is az értékrendszer keze
és nem tudunk semmit tenni ellene
fogas kerék leszünk egy hatalmas gépben
ahol döglött halak lebegnek a szennyezett vízben
kellenek a gyárak úgyhogy kiirtják az erdőket
betont kevernek majd eltüntetik a mezőket
az itteni kultúrára nem lesz szükség
nem ismerik azt a szót, TISZTESSÉG