001
írta: vats ; 2010.06.12. 09:28
Ölelj át egyszer talán utoljára
Most indulnom kell az egy örök csatába
Mások vágyait kielégítő harcok
Minden nap gájázó, halálra ítélt arcok
Ezernyi vágy és álom foszlik szerte
Ha nem gondolsz másra, csakis egy percre
Szíved megdobban beremeg a kezed
Mikor az óra megszólal dolgozni kell menned
A bejegyzés trackback címe:
https://hanyinger.blog.hu/api/trackback/id/tr702075674
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.